2. biológiai természettörvény

Minden Értelmes Biológiai Különprogram (ÉBK) két fázisban zajlik le.
Feltéve, hogy a konfliktus megoldódik (KM). 

A teljes orvostudományban előforduló összes megbetegedés lefolyása két fázisú, feltéve, hogy a konfliktus megoldásra kerül. Régen az orvosi tankönyveinkben olvashattunk néhány száz „hideg betegségről” és ugyancsak néhány száz „meleg betegségről”. A „hideg betegségeknél” a betegre jellemző volt a hideg külső bőr, hideg végtagok, tartós stressz-állapot, súlyvesztés, elalvási- és általános alvási zavar. A „betegségek” másik fajtájánál a betegek végtagjai melegek voltak, általában belázasodtak, jó étvágyuk volt, csak gyengeség és fáradtság lett rajtuk úrrá. Ezek tették ki az ún. „betegségeink” 90%-át.

Az ún. „hideg betegségeknél” az azt követő gyógyulási fázist nem vették észre, vagy tévesen egy különálló „betegségnek” diagnosztizálták. Az ún. „meleg betegségeknél” pont fordítva, melyeket mindig megelőzött egy konfliktus-aktív fázis, éppen ezekeket a hideg fázisokat hagyták figyelmen kívül és tévesen szintén egy különálló „betegséget” állapítottak meg. 

A Hameri Gócok természetesen mindkét fázisban az agynak ugyanazon területén helyezkednek el, az állapotuk persze eltérő: A konfliktus-aktív fázisban mindig élesen kirajzolódott körökként, ún. céltábla formátumban látszódnak, a konfliktus megoldási fázisban ezek a Hameri Gócok megduzzadnak és ödémásodnak.

Felvetődhet a kérdés, hogy az orvosok vajon hogy nem vették észre már régebben a betegségek kétfázisú tulajdonságát amikor ezek ilyen szépen rendszerbe foglalhatók. A válasz legalább olyan egyszerű, mint amilyen nehéz volt régen: egész egyszerűen azon múlott, hogy a betegek csak egy hányada képes megoldani a konfliktusát. Ha a konfliktus nem tud megoldódni, a betegség az első fázisban marad, vagyis az egyén konfliktus-aktivitása tartósan fennáll, egyre jobban veszít a súlyából majd végelgyengülésben vagy kachexiában meghal. (Kivétel: a „másodfarkas” fennakadt aktív birtokterület-konfliktusa).

{gallery}2term_abr{/gallery}

Az ábrán látható, ahogyan a DHS hatására a normális nappali/éjjeli ritmus átváltozik tartós szimpatikotóniává, mely addig tart, amíg a konfliktusmegoldás hatására be nem áll a tartós vagotónia. Ezt a tartós vagotóniát kvázi annak mélypontján az epileptikus ill. epileptiod krízis vagy más néven szimpatikotóniás kicsúcsosodás töri meg az ún. „pisi-fázissal”, a tárolt folyadékmennyiség nagy részének ürítésével. Az Értelmes Biológiai Különprogram csak a normális kiegyensúlyozott állapot visszatérésével ér véget.

Minden betegség egy konfliktus-aktív és egy gyógyulási fázisból áll. Minden gyógyulási fázisnak van epileptoid vagy epileptikus krízise, mely a gyógyulási fázis átváltási, a vagotónia legmélyebb pontja – feltéve persze, ha a gyógyulási fázis egy konflikus-aktív visszaesés miatt nem szakad meg.

Az epileptoid krízis (EK) az anyatermészet millió évek során begyakorolt folyamata. Mindhárom szinten egyszerre zajlik. A krízis értelme és célja, mely a gyógyulási fázis csúcspontján jön létre, hogy az agyi ödémát kipréselje és kiürítse a páciens normális állapotba való visszatérése érdekében.

A normális esetben epileptikus görcsrohamnak nevezett izomgörcs, az epileptikus krízisnek csak egy speciális formája, az ugyanis motorikus konfliktus megoldása után jelentkezik.

Epileptoid krízisekkel, ill. epilepsziaszerű krízisekkel alapvetően minden ún. betegségnél találkozunk, csak mindegyiknél kicsit más a jellemzőjük. Ilyenkor nem tónusus-klónusos görcsrohamok állnak be, mint a motorikus konfliktusoknál, hanem minden egyes biológiai konfliktus- és betegség fajtához egy sajátságos epileptoid krízis járul. Ha az ún. betegségek sorozatos gyógyulási fázisa nem volt veszélytelen, és itt nem vigyázunk, még halállal is végződhet.  

Az anyatermészet az epilept. krízis igen egyszerű módszerével teremtett egy igen hatékony eszközt, mely során ez az epilept. krízis nagyon erős, bár rövid ideig tartó konfliktus aktivitást képviseltet, vagyis a páciens  ebben a krízisben még egyszer, felgyorsítva átéli a teljes konfliktusmenetet. A szívinfarktusnál pld. ezért jelentkeznek erős angina pectoris fájdalmak. Nem tudtuk, hogy az angina pectoris képviseli a túlélés érdekében a mindent eldöntő biológiai értelmet az epileptikus krízisben. Mert az epilept. krízis „szabályszerű lefolyása”, ebben az esetben a szívinfarktus ad parancsot a „ödéma szabályszerű kiürítésére” és ezzel lehetővé teszi a túlélést. Ezért a Germán Új Medicinában adott esetben cortisont adunk a betegnek.

Az epileptoid krízis gyakran még nagyobb klinikai feladatok elé állít bennünket: pld. lízis a pneumóniánál, egy birtok konfliktust követő koszorús artéria szívinfarktus, a tüdőembóliával kísért koszorús véna infarktus, vagy egy elválasztási konfliktus után fellépő absence (lelki távollét, rövid ideig tartó öntudathiány), de még a diabetes és a hypoglykaemia is. Az epileptoid/epileptikus krízis (EK) az igazság pillanata!

A legveszélyesebb pontja közvetlenül a krízis végén található, ott kiderül, hogy az epileptoid krízisnek volt-e elég ereje ahhoz, hogy elrántsa a kormányt. De a páciensnek mindig tudnia kell: A legtöbben túlélik ezt.

Azután a gyógyulási fázis 2. felében – az epileptoid krízis kezdetével az elején – az agyban ártalmatlan agyi kötőszövet, ún. glia raktározódik be azért, hogy a Hameri Gócot helyreállítsa. Ha tehát ez a Hameri Góc a CT-felvételen egy többé-kevésbé nagy fehér foltként vagy egybefüggő felületként jelenik meg és az intra- és perifokális ödéma felszívódott, úgy az már a gyógyulás végét jelenti.

Amikor a számítógépes rétegvizsgálat során (CT) glia felgyülemlést észleltünk, és azt jódos kontraszt anyaggal még jó alaposan láthatóvá is tettük, rendszerint a diagnózis „agytumort” állapított meg!   

De agytumor, mint olyan - a meghatározása szerint - nem létezik, mert hisz az agysejtek a születés után nem tudnak már osztódni, azon feltételek mellett sem, melyek alapján eddig tévesen agytumort volt szokás diagnosztizálni – tehát egész egyszerűen semmilyen feltételek mellett.

Ami szaporodhat, az egy ártalmatlan gliaszövet – agyi kötőszövet – melynek funkciója megegyezik testünk kötőszöveteinek funkciójával. Ezek a CT-n látható világos színű, gliával kitöltött Hameri Gócok a szervezet helyreállítási folyamatát jelzik, vagyis örömre, és semmi esetre sem rémületre vagy még inkább agyműtétre ad okot.

A Germán Új Medicina egyik nagyon fontos kritériumához tartozik még a páciens oldalassága. A Germán Új Medicinában a bal- vagy jobbkezesség megállapítása nélkül egyáltalán nem lehet dolgozni. Amilyen fontos tudni a páciens korát, milyen nemű és hogy van-e valamilyen hormonális különlegessége vagy hormonális változással járó beavatkozása (fogamzásgátló tabletta szedése, petefészek sugárkezelése, hormontabletta szedése, klimaktérium, stb.), amit figyelembe kell venni, ugyanolyan fontos tudni azt, hogy a páciens jobb-, vagy balkezes-e.

Mindenki nagyon egyszerűen saját maga úgy tudja megállapítani az oldalasságát, hogy megfigyeli, hogy a tapsolásnál melyik keze van felül, hogy melyik kezével csap bele a másik tenyerébe. Ha ezt a jobb kezével teszi, jobbkezes, ha épp fordítva, és a bal kezével csap bele a jobb tenyerébe, akkor az agy irányítása szempontjából balkezes.

tapsteszt

Ez a teszt nagyon fontos, hogy kiderítsük, melyik hemiszféra irányítása alatt működik az ember, hisz nagyon sok átnevelt balkezes van, akik úgy hiszik, hogy jobbkezesek. Általában azonban nagyon jól emlékeznek arra, hogy bizonyos fontos dolgokat – amit a jobbkezesek a jobb kézzel teszik, ők csak a bal kezükkel képesek megcsinálni. Pld. sokukat átnevelték a jobbkezes írásra és csak ezért gondolják, hogy jobbkezesek.

Leegyszerűsítve a kisagy és a nagyagy jobb hemiszférája többnyire a test bal felét irányítja, fordítva pedig – a kisagy és a nagyagy bal hemiszférája a testünk jobb felének irányításáért felelős.

A bal- és jobbkezesség az agyban kezdődik, pontosabban a kisaggyal, mert a kisagytól számítva kezdődik az oldalasság szerinti definiálás. Ezzel szemben az agytörzsnél a bal- és jobbkezességnek gyakorlatilag nincs jelentősége.

A szerv és az agy közötti kölcsönös viszony mindig egyértelműen látszik. Egyedül a lélek és agy, vagy az agy és a lélek egymás közötti viszonyban játszik fontos szerepet a bal- és jobbkezesség, mert ugye dönt a konfliktusról/agyi útvonaláról is és így arról is, hogy a páciensek milyen konfliktus során egyáltalán milyen „betegséget” szenvedhetnek el.

Például: Jobbkezes nő egy identitás konfliktus során végbél fekélyesedést szenved el, a balkezes nőnél ezzel szemben ugyanazon konfliktus hatására gyomor- vagy epevezeték fekélyesedési folyamat indul be. Jobbkezes férfi egy birtok-bosszankodási konfliktus során epevezeték- vagy gyomorfekélyesedést szenved el, a balkezes férfinál ezzel szemben ugyanolyan konfliktusnál végbél fekélyesedés jelentkezik. 

Jobbkezes nőnél pld. a bal mellben a nőnek a gyereke és az anyja és a családi fészek miatt keletkező konfliktusok okoznak elváltozásokat, míg a jobb mellben a partner vagy partnerek, akikhez tulajdonképpen a többi ember sorolandó, kivéve a kis gyermekeket, ill. a kis gyermeknek tekintett embereket és az állatokat.
Balkezesnél pontosan fordított a helyzet. 

A balkezesség egészen különös módon bizonyítja számunkra, hogy a biológiai konfliktusoknak elsődlegesen semmi közük Freudhoz és a hagyományos pszichológiához, hanem valóban biológiailag determináltak. Mert az, hogy egy balkezes fiatal nő egy szexuális konfliktusra a férfias birtok-konfliktus szervi tüneteivel (angina pectoris) reagál és ebből kifolyólag lelkileg depressziós lesz, „tisztán pszichológiailag” egyáltalán nem értelmezhető.
A balkezes nő soha nem is veszíti el petefészek működését, nála továbbra is folyamatos marad a peteérés és a menstruáció, míg egy jobbkezes nőnek ezek után már elmarad a peteérése. 

Ilyen összefüggésben az is érdekes, hogy egypetéjű ikreknél az egyik mindig balkezes, a másik pedig jobbkezes.

<<< 1. biológiai természettörvény

3. biológiai természettörvény >>>