Önismeret

 

 Ha figyelmesen elolvasol olyan könyveket, szakirodalmakat, melyek az önismerettel foglalkoznak, vagy esetleg részt veszel egy önismereti tanfolyamon, észreveheted, hogy önismeret alatt mindig egy cél elérését értik, miszerint, feltérképezheted viselkedésed, reakcióid, és áttekintést nyerhetsz személyiséged alkotóelemeiről.

 

 Ám az önismeret sosem lehet azonos a saját magunkról felhalmozott ismeretekkel, hisz miközben ismeretanyagot halmozunk fel, sosem tanulunk. Nem teszünk mást, kizárólag információkat gyűjtünk, amit aztán elnevezünk tudásnak, tájékozottságnak, miközben, csupán néhány ismeret birtokába jutunk, és ezen ismereteket múltbéli tapasztalásainkra alapozzuk.

 

 Márpedig a megismerés csak az aktív jelenben történhet, azaz a megismerésnek nem lehet múltja, mert minden, amit a múltra alapozunk, egy torz képet fog nyújtani számunkra, és ezáltal semmi közünk sem lesz az önismerethez, azaz a valósághoz.

 

 Ha megjelenik bennem az a kérdés, hogy miként tehetek szert önismeretre, milyen gyakorlatokat kell ahhoz elvégeznem, mit kell elolvasnom, megtanulnom, nem teszek mást, mint burkoltan menekülök önmagam megismerése elől, annak álcája alatt, hogy elindultam a lelki fejlődés útján.

 

 Az önismeretet nem lehet megvásárolni, megtanulni, és erőfeszítések által sem lehet elsajátítani.

 

 Az önismeretre csak akkor tehetek szert, ha az adott, jelen pillanatban képes vagyok megfigyelni önmagam, a pillanatnyi, konkrét környezetben lévő emberekkel való kapcsolatok által. Ezért elkerülhetetlen az, hogy mi magunk fedezzük fel a dolgokat önmagunk számára, mivel azönismerettel senki más nem ruházhat fel minket. Ehhez pedig szükségünk van a szándékra, a keresésre, a vizsgálatra, és a folyton jelenlévő figyelemre.

 

 Olyannak kell ismernünk magunkat, amilyenek vagyunk, nem pedig olyannak, amilyennek lenni szeretnénk, azaz az önismeret csupán figyelem, önmagunk átalakításának szándéka nélkül.

 

 Tudod, rendszereket és módszereket minden okos ember létrehozhat, ám ha az adott módszer keretein belül akarom felfedezni önmagam, csupán egy zárt rendszert, sémát követek, azaz, az adott módszer szisztémája által előre megalkotott eredményekre jutok. Igaz..? Csak gondold végig… Következésképpen, az önismeretre semmiféle bevált módszer által nem juthatunk el.

 

 Ha bármilyen módszert keresel, mindig valamilyen eredményre vágysz, márpedig az önismeretnem lehet eredmény, hisz az önismeret, maga a folyamatosan változó valóságra való ráébredés. Ha az önismeret elsajátításához módszereket keresel, tudd, valójában nem akarsz találkozni önmagaddal, nem akarod megérteni önmagad, indítékaidat, reakcióidat, csupán önhazugságaidat akarod megtámogatni azzal, hogy bizonyos eredményekkel kecsegtető rendszert követsz. Ha ezt megérted, azonnal rájössz arra, hogy minden, amit módszerekkel keresel, hazug útra terel.

 

 Az önismeret nem valamiféle végkifejlet vagy csúcspont. Az önismeret nem más, mint hogy a jelen pillanatban felfedezzük magunkat az emberek, eszmék, és a vágyaink által felhalmozott tárgyak kapcsolatain keresztül. Ehhez elengedhetetlen az éberség, és az éberségből fakadó folyamatos figyelem.

 

 De legyünk őszinték… Valójában lusták vagyunk és félünk, hogy ezt megtegyük. Így kézenfekvő, hogy keressünk valami előre megkreált módszert, vagy esetleg egy mestert, gurut, aki majd megmondja, hogy mit, hogyan tegyünk. Igaz..?

 

 Lustaságunk, vagy épp önmagunk felfedezésétől való félelmünk odáig képes minket elvezetni, hogy belekapaszkodjunk babonákba, kielégülést nyújtó hitekbe, pozitív gondolkodásba, és egyéb ostobaságokba. Elménk ez által – mivel egy előre gyártott hitrendszert, vagy módszert követünk –, ellustul, eltompul. Ennek következtében megjelenik az unalom, és újabb és újabb ingereket keresünk egy új könyv, módszer, vagy hitrendszer segítségével.

 

 Ennek következtében elveszítjük kreativitásunkat, spontenaitásunkat, és olyan messze kerülünk a valóságtól és önmagunktól, amilyen messze csak lehet.

 

 Pedig valódi önismeret nélkül, semmi más nem marad, csak illúzió. Illúzió, hogy meg tudod majd oldani az életed, illúzió, hogy isteni energiával rendelkezel, illúzió, hogy beavatott vagy, illúzió, hogy látó vagy, illúzió és elmeszüleménye a szellemekkel való harcod, illúzió az istenképed, illúzió a karma elméleteid, a reinkarnációba vetett hited, és minden, amit felhalmoztál csupán azért, hogy véletlen se lásd meg a valóságot.

 

 Tudod, annyi helyről hallom, hogy tudatosan kellene élnünk, ám egyre inkább meggyőződöm arról, hogy sokan, akik ezt hangsúlyozzák, fogalmuk sincs arról, hogy miről beszélnek.

 

 A tudatosság a helyes gondolkodásmódból fakad, ám a megfelelő gondolkodásmód nem az ismeretanyagok sokaságának felhalmozása, vagy valamilyen mintához, módszerhez való alkalmazkodás által valósul meg, legyen az bármilyen „emelkedett” is.

 

 A helyes gondolkodásmódhoz csakis a valódi önismeret által juthatunk el, és ha nem értjük meg önmagunkat, nincs semmi alapja a gondolkodásunknak, azaz, önismeret nélkül minden elgondolásunk bármivel kapcsolatban, hazug és hamis.

 

  Így aztán alszunk…

 

 

          

 

A Germán Gyógytudománnyal® kapcsolatos cikkek a germangyogytudomany.hu
oldalról lettek átvéve, a tulajdonos engedélyével.