Pánikbetegségem története

   Pontosan 6 évvel ezelőtt éppen a Corában vásároltunk, amikor egy furcsa és egyben borzalmas érzés fogott el: azt éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéből, szakadt rólam a víz és az ájulás kerülgetett. A hangokat mintha más univerzumból hallottam volna. Nagyon megijedtem és szó nélkül azonnal kimentem az áruházból. Arra nem is emlékszem, hogy hogyan sikerült kijutnom onnan, de ahogy kiértem, kezdtem megnyugodni és jobban érezni magam, megkönnyebbültem. Nem tudtam elképzelni mi lehetett ez az érzés, persze ilyenkor az ember egyből arra gondol, hogy biztosan valami komoly betegség húzódik a háttérben. Próbáltam nem figyelni erre a rosszullétre, mivel minden jobb lett.

  Másnap munkanap volt, így dolgozni mentem. Munka közben eszembe jutott a bevásárlóközpontban ért rosszullét és pár perc múlva, elkezdtem ismét érezni a korábban említett tüneteket. Beszaladtam a főnökömhöz, és mondtam neki, hogy nagyon rosszul érzem magam, azonnal haza kell mennem. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy biztosan nagyon kimerültem, így a fáradtságtól lehetek rosszul. Elmentem az akkori körzeti orvosomhoz és elmondtam neki, mi történt velem. A doki kis híján kinevetett és csak annyit mondott, hogy menjek haza és igyak meg egy kávét! Na, még ilyet se hallottam…..
Ez a munkahelyi dolog azon a héten még egyszer előfordult, ezért ismét el kellett kéredzkednem. Visszamentem az orvoshoz, aki megint hazaküldött kávézni…. fel voltam háborodva, hogy nem vesz komolyan és nem foglalkozik velem.
Kis idő elteltével újra rosszul lettem és csak visszamentem az orvoshoz, mert jobbnak láttam, ha kiíratom magam, mivel nem tudok úgy dolgozni, ha állandóan el kell rohannom a munkahelyemről.

  Amikor visszamentem a táppénzes papíromért, nagy örömömre új orvos fogadott, akinek ismét elpanaszolhattam a bajomat. Ő megnyugtatásképpen rögtön elküldött mindenféle vizsgálatra. Jó alaposan kivizsgáltak és a leleteim legnagyobb meglepetésemre negatívak voltak.

  A vizsgálatok befejeztével már odáig jutottam, hogy egyáltalán nem jártam bevásárolni, kerültem a tömeget, úgyhogy kizárólag csak otthon éreztem „jól” magam, vagyis inkább otthon éreztem azt, hogy biztonságban vagyok.
Viszont bosszantott a dolog, így elkezdtem olvasgatni, keresgélni a neten ezzel a problémával kapcsolatban. Meglepő módon nem kellett sokáig keresni, mert egyből rátaláltam, hogy nagy valószínűséggel én is a pánikbetegek táborát erősítem!!!! Ezek után már állandóan erről olvastam, és egyre jobban magamra igazítottam a betegség tüneteit.

  Mindezek után visszamentem a már új körzeti orvosomhoz, és mondtam neki, hogy mire jöttem rá a tüneteimmel kapcsolatban. Erre ő nagyon kedvesen közölte, hogy igen, nagy valószínűséggel ez a bajom, ő is erre gondol és mivel ő pszichiáter, ír is fel nekem gyógyszert, mert ez a betegség csak ezzel gyógyítható. Azt is elmondta, hogyha elkezdem szedni a gyógyszereket, legalább fél évig nem hagyhatom abba. Megörültem, hogy van rá gyógyszer, el is kezdtem szedni….de ezután még rosszabbul lettem, olyan voltam, mint egy zombi.
Úgy döntöttem elegem van mindenből és mindenkiből, majd én megkeresem a gyógyulásom útját.
Akkor kezdtem el járni a mások által ajánlott és nagy szaktudással rendelkező természetgyógyászokhoz. Kb. 5 „gyógyásznál” jártam, volt akinél többször is megfordultam, hitegettek mindennel!!!
Mivel nem változott semmi, azt hallottam, hogy az akupunktúra sokkal jobb, az tuti meggyógyít, így el is mentem oda. De mégsem így lett, úgyhogy inkább megkerestem egy kineziológust, mert már csak ebben bíztam. De nem történt semmi változás.

  Akkor most számoljunk csak, mennyibe is került eddig a „gyógykezelésem”????
Na de ezek után végre csatlakozhattam a pánikbetegek csoportjába a neten! Juhéjjj!!!!! J
Meg is rendeltem „ jó olcsón” a vitaminkészletüket, amiben olyan nagyméretű tabletta volt, hogy alig ment le a torkomon, de leküzdöttem, és még betartottam a megadott diétát is. Ezek után jól lefogytam, az amúgy sem nagy súlyomból és még az imádott kávémról is lemondtam, mert állításuk szerint az is árt a pánikbetegeknek, felerősítik a tüneteket.

  Mivel ez sem hatott, ezért teljesen kétségbeesve felkerestem egy pszichológust, akinek ez a specialitása, különféle terápiákat tart pánikbetegeknek. Arra gondoltam, hogy mivel a pszichológus nem írhat fel gyógyszert, ez lesz az én utam és végre meggyógyulhatok. A pszichológus az első alkalommal kitöltetett velem egy tesztet, ami a problémám kiderítésére szolgált. Az eredménye az lett, hogy depressziónak és más komolyabb betegségnek nyoma sincs, csak agorafóbiám van. A pszichológus nem kérdezett semmit, mi történt velem korábban, ami esetleg kiválthatta a fóbia kialakulását, csak úgy belevágtunk az autógén tréningbe. Ez úgy nézett ki, hogy ültem egy fotelban, és „relaxáltam”, miközben pozitív szuggesztiókat kaptam. Sajnos azt nem tudtam elmondani, hogy sikerült volna jól ellazulnom, de ez senkit nem érdekelt….Sokáig jártam, először azt gondoltam jó hatással van rám, mivel minden kezelés után nyugodtabb lettem, de ez az állapot nem tartott sokáig és kezdődött minden elölről.

  Ez idő alatt maximálisan kialakítottam magamnak egy csodálatos védekező rendszert ahhoz, hogy mindenből kivonhassam magam és mindenhez kibúvót keressek. Azt gondoltam ez lesz a megoldás. Na de ebbe is belefáradtam, és itt elegem lett!!! Azzal vigasztaltam magam, hogy én mindent megtettem annak érdekében, hogy meggyógyuljak, de valószínű, hogy ebből az állapotból nincs kiút. Elég sok idő telt el azóta, hogy nem jártam sehová a problémámmal, de aztán egy ismerősöm megemlített valakit, aki lelki betegségekkel foglalkozik. Meghallgattam, de már nem foglalkoztam vele, immunis lettem a gyógyítókra. Viszont egy nap mégiscsak eszembe jutott a neve és furdalt a kíváncsiság, ezért ránéztem a honlapjára és elolvastam az oldalát. Eltelt néhány nap mire ismét rákerestem és újból elolvastam az írásait. Ez így ment addig, ameddig olyan érzésem támadt, hogy talán ez lehet az utolsó esély a gyógyulásomra, és ezzel élnem kell!!!!  

  Felhívtam a lélekterapeutát, akit Fitor Zoltánnak hívtak, és kértem tőle egy időpontot. Néhány nap múlva fogadott is és izgatottan vártam, hogy mi fog történni. Amikor először megláttam Zolit, nagyon határozottnak tűnt, ezért egy kicsit meg is ijedtem tőle. Az első találkozásunk alkalmával megkérdezte milyen problémám van, és mit érzek. Erre nagyvonalakban elmondtam neki miért is kerestem meg őt.

  Zoli már az elején közölte legyek tisztában azzal, hogy nem ő fog meggyógyítani, hanem én saját magamat. Azt is leszögezte, hogy csak akkor vágjunk bele ebbe az egészbe, ha őszinte leszek vele és természetesen magammal szemben is. Szimpatikus volt, hogy nem betegségről beszélt, hanem egy olyan állapotról, amit meg lehet változtatni.
Rengeteget kérdezett és a válaszaimból rögtön szembesített is mindennel, ami nem mindig esett jól. A kérdéseket, kérdések követték és ez így ment minden alkalommal, mindent átforgatott bennem. A harmadik találkozásunkkor megtalálta az „invers technika” segítségével a gyökeret, ami előidézhette a pánikbetegségem!!!! Igazából volt sejtésem mikor is lehetett az, de nem gondoltam, hogy Zoli ennyire rá tud közelíteni az igazi okra úgy, hogy összesen csak háromszor találkoztunk. Annyira beletrafált, hogy még most is beleborzongok!!!! Beszembesített a pszichoszomatikával, amit nagyon hatékonynak találok.
Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy egy önismereti tréningen vettem részt, amin elég sok újdonságot tudtam meg magamról.

  Hat alkalomra volt szükség ahhoz, hogy ráébresszen minden rossz gondolatomra és megtaláljam a helyes utat és gondolkodást.  Nem lettem Zoli függő és ő sem akarta, hogy hónapokig járjak hozzá. Tulajdonképpen 6 alkalom alatt átadta mindazt a tudást, amivel másképpen élhetem az életemet, boldogabban, és ami nagyon fontos: a jelenben élve!!

  Azóta teljesen másképpen látok mindent, máshogyan gondolkodom. Elmondhatom azt is, hogy ez a változás Zoli nélkül nem sikerült volna!!!! Ő volt az, aki a helyes útra visszaterelt és most már végre normális életet élhetek. Azóta már nincs gondom a tömeggel és vásárolni is járok, a férjem legnagyobb örömére! :-)

Köszönettel: Szilvi