Meditáció

  Ahhoz, hogy ráébredjünk, hogy valójában mi a meditáció, első sorban azt kell megértenünk, hogy mi nem azonos a meditációval. Ha felismerünk mindent, ami nem azonos a meditációval, a nélkül jövünk rá az igazságra, hogy direkt mód keresnénk azt.

  Ha bármi iránt figyelmet tanúsítunk, azaz egy adott képre, gondolatra vagy eszmére koncentrálunk, gondolataink zavarossá válnak, ezért folyton azon igyekszünk, hogy a nem odaillő gondolatokat kirekesszük. Tehát ha le akarunk ülni és egy adott szón vagy gondolaton akarunkmeditálni, hogy megértsük azt, tulajdonképpen csupán kirekesztünk. Ez nyilvánvaló, hogy nemmeditáció, mindinkább kirekesztésen alapuló koncentráció.

  A meditáció nem koncentráció, mert a koncentráció kizárási folyamat, koncentráció nemmeditáció, mert minden koncentráció kizárási folyamat. A koncentráció önhipnózis.

  A meditáció számomra maga az élet megértésének folyamatos folyamata. A megértés soha nem tud megvalósulni, ha bármilyen kirekesztés vagy kirekesztési folyamat jelen van.

  A megértés azt jelenti, hogy minden történésnek, érzelmi reakciónak, eseménynek az életünkben pontosan annyi jelentőséget tulajdonítunk, amennyi szükséges, azaz csak tisztán, mindenfajta tudás vagy tapasztalás árnyéka nélkül meglátjuk azt ami „van”.

  A meditáció maga az önismeret, mint állandó folyamat, mely csak az ellenállás nélküli figyelem segítségével valósulhat meg. Ám ha koncentrálok, akkor kirekesztek, tehát ellenállok.

  A meditáció során megjelenő ellentmondásokat nem szabad feloldani, egyszerűen csak meg kell figyelni. Ha a bennünk megjelenő ellentmondást értelmezni vagy megoldani akarjuk, azonnal megjelenik a gondolkodó, azaz megjelenik az elkülönülés, kirekesztés folyamata.

  A meditáció nem a légzéstechnikán múlik, vagy azon, hogy épp az orrunk hegyét vizsgáljuk. Meditációhoz nincs szükség trükkökre, melyektől azt reméljük, hogy átsegítenek minket gondolataink határán.

  Nincs szükség semmiféle hókuszpókuszra, bűvészmutatványra, mert a meditáció nem különöl el az élettől, hisz minden, ami az élet része, az a meditáció része is. Nincs szükség elvonulni, vagy összegyűlni, vagy – urambocsá – vezetni, nincs szükség irányítóra, gurura vagy mesterre, mert minden ilyesfajta törekvés csupán kizárás és elkülönülés. 

 Az élet minden pillanata, maga a tökéletes és folyamatos meditáció.