Cukorbetegség – okok és hatások

A Germán Gyógytudomány két törvénye (a rák vastörvénye és a megbetegedések két fázisa, amennyiben megoldódik a konfliktus) volt feltétele annak, hogy felfedezésre kerüljön a rák és azzal egyenértékű szervi elváltozások ontogenetikus rendszere. Logikusan, értelmes formában mutatja meg nekünk a konfliktusaink, a hozzátartozó agyterületek és fejlődéstörténetileg lényeges értelemben a szervek szoros összekapcsolódását. Ezáltal a szervek teljes szövettani eredete egy csapásra egy tökéletesen átlátható, magától érthető rendszerré áll össze. Az azonos konfliktusok és az azonos szövettani szervek reléi az agyban nagyon közel helyezkednek el egymás mellett.

A külső csíralemezhez tartozó, a nagyagykéreg által vezérelt szervek ún. betegségei – valójában a természet különprogramjai – némileg egységesek. Pontosabban véve fel kell azokat osztanunk a rák és a rákkal egyenértékű megbetegedések (rákhoz hasonló megbetegedések) tekintetében. Ezek ektodermális – nagyagykéreg által irányított megbetegedések, amelyek szintén a Germán Gyógytudomány 5 biológiai természettörvénye szerint zajlanak, de szövetkárosodás, ill. sejtegybeolvadás helyett funkciómódosulást mutatnak. Ide sorolhatók a motorikus bénulások, a látási- és hallási zavarok, a diabetes és glukagonelégtelenség, melyeknek kiváltó oka egy-egy bizonyos konfliktus és az agyban megjelenik párhuzamosan a hozzájuk tartozó Hameri góc, és amennyiben egy konfliktus megoldódik, láthatjuk a gyógyulási fázis tüneteit és azok esetleges komplikációit. Az agyi Hameri góc azon az agyi területen, ill. régióban jelenik meg, amely helyen a DHS (Dirk – Hamer – Szindróma) a konfliktussokk hatására becsapódott. Nem véletlenszerűen jelenik meg a Hameri góc az agyban, hanem azon a bizonyos agyi (számítógép)relén, amely annak a szervnek a vezérlőközpontja, amire a konfliktus vonatkozik, vagyis amire az egyén a DHS pillanatában a konfliktus tartalmának megfelelően asszociál.

A hasnyálmirigy Langerhans-szigetek alfa sejtcsoportjainál például – „undor/félelem-konfliktus"-nál a hypothalamusban (a köztiagy része) Hameri góccal – látjuk az ún. hiányos működést, azaz a glykogén májból való hiányos mozgósítását és az ezáltal okozott hypoglykaemiás sokkot vagy sokk utáni állapotot, a hypoglykaemiát, a vércukorszint csökkenését, ugyanakkor viszont nincs sejtszaporulat. A Hameri góc a homloklebeny bal oldalán a köztiagyban helyezkedik el.

A konfliktus-aktív fázisban a Langerhans-szigetek alfa sejtcsoportjainak növekvő funkciómódosulása következik be, folyamatosan növekvő hypoglykaemiával. A páciens úgy érzi, mintha vattán járna.

A gyógyulási fázisban a vércukorszint lassan ismét emelkedik. Vigyázat: az epileptoid krízis, ami a gyógyulási fázis közepén áll be, rövid ideig tartó vércukorszint-csökkenés (hypoglykaemia) és ezután hosszabb és erősebb vércukorszint-emelkedéshez (hyperglykaemia) vezethet.

A diabetes mellitusnál, aminek az „ellenszegülés-konfliktus" a kiváltó oka és melynek a jobb agyféltekén van a hozzá tartozó Hameri góca a köztiagyban, a hypothalamusban, szintén látunk hiányos működést, de itt a hasnyálmirigy Langerhans-szigetek béta sejtcsoportjai termelnek kevesebb inzulint, a béta sejtcsoportjainak szaporulata nélkül.

A konfliktus-aktív fázisban bekövetkezik a béta-sejtcsoportok növekvő funkciómódosulása. Az inzulinhiány miatt van vércukorszint-emelkedés.

A gyógyulási fázisban csökken a vércukorszint. Vigyázat: mert az epileptoid krízisben rövid ideig hyperglykaemia (magas vércukorszint) következik be, amit hosszabb, tartósabb hypoglykaemia követ.

Ha a szervben a sejtek nem is olvadnak egybe a rákkal egyenértékű megbetegedésnél, mégis bizonyos szempontból megváltozottnak látszanak, mint ahogyan a hozzá tartozó agyi területek is megváltoznak, mert a gyógyulási fázisban az insulint termelő szigetsejt valamennyire megduzzad (= insuloma). De az elváltozás ellenére ezek a sejtek még sokévi konfliktus-aktivitás után is a konfliktus megoldása után funkciójukat tekintve visszaállíthatónak tűnnek.

A jobb- vagy balkezesség megállapítása itt nagyon nagy jelentőségű, mert ennek ismerete nélkül egyáltalán nem lehet dolgozni.

Ezt úgy vizsgáljuk meg, hogy ha a színházban az ember a jobb kezével a bal kezébe csap, akkor ő jobbkezes. A balkezeseknél pont fordított a helyzet. A felül fekvő kéz mindig a vezető kéz, ez azt jelenti, hogy ez a kéz határozza meg a kezűséget, vagyis azt, hogy az ember melyik agyféltekén „működik". A balkezeseknél a konfliktus áthelyeződik az agyfélteke szemközti oldalára, a Hameri góc a jobbkezesek Hameri gócaival szemben csapódik be.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy jobbkezes nő egy „undor/félelem-konfliktus"-tól hypoglykaemiás lesz, vagyis alacsony lesz a vércukorszintje, a balkezes nőnek egy ugyanilyen konfliktustól viszont diabetes mellitusa. A jobbkezes férfinek egy „ellenszegülés-konfliktus"-nál diabetes mellitusa, a balkezes férfinek viszont ugyanennél a konfliktusnál hypoglykaemiás lesz, tehát alacsony lesz a vércukorszintje. Más a helyzet itt is a hormonális változások (pl. fogamzásgátló tabletta), vagy az ún. skizofrén konstellációk esetében. A Germán Gyógytudomány szabályai szerint ez azt jelenti, hogy az agy szemben lévő oldalára még előzőleg be kellett csapódnia egy konfliktusnak és annak még aktívnak kell lennie.

Az „undor/félelem-konfliktus" a vércukorszint csökkenésével azt jelenti, hogy az ember valakitől, vagy valami konkrét dologtól undorodik – mindig DHS-t feltételezve (patkánytól, egértől vagy póktól is lehet).

Példa: egy jobbkezes hölgypáciens az édesanyja halála előtt 15 perccel megéli , ahogyan az átlátszó dréncsőből, amit a tumorterületre tettek be, fekete, sűrű, vérző massza folyt ki. Megélt egy „undor/félelem-konfliktus"-t glukagon elégtelenséggel, tehát az alfa-sejtcsoportok elégtelenségét a nagyagykéreg bal oldalán hypoglykaemiát. Ez a páciens a cukorszint csökkenése miatt ugyan állandóan éhes volt, mégis leadott a súlyából, mert skizofrén konstellációban volt.

„Ellenszegülés-konfliktus"-nak nevezik, ha az ember valaki ellen vagy valami konkrét dologgal szemben ellenkezik vagy védekezik (operáció, amputáció vagy kemoterápia is).

Példa: Válás előtt egy hónappal a pácienst a családja minden eszközzel próbálta erről a válásról lebeszélni. A legrosszabb következményeket és pénzügyi romlást helyezték kilátásba. Mint egy jobbkezes átélt egy „ellenszegülés- és védekezés-konfliktus"-t a nagyagykéreg jobb oldalán, ami a diabetes mellitust okozta.

A konfliktusoknak vagy a konfliktuseseményeknek a legkülönfélébb variációi léteznek, és az is gyakran előfordul, hogy több konfliktus egyszerre vagy több konfliktus fáziseltolódással egymás után következik be.

Dupla konfliktusról akkor beszélünk, ha ugyan mindkét cukorrelé érintett, de a konfliktusok egymást követően csapódtak be és a konfliktustéma alapján folyamatosan válthatják egymást.

A „cukorközpont-konstelláció" jellegzetessége például az, hogy a páciens Hameri góca ún. céltábla alakzatban a nagyagykéreg homloklebenyében középen mind a jobb mind a bal oldalt érinti, és ettől függően egy időben lehet inzulin- és glukagonelégtelensége. Összegezve ezért a cukorszint nem magas, sőt ellenkezőleg: talán 1,88 mm/l és 7,75 mm/l vércukorszint között ingadozik. Eközben a páciensre nézve inkább az alacsony vércukorszint miatti sokk elszenvedése lehet veszélyes, semmint egy diabetikus kóma. Mégis a vércukor étkezések után a 16,62-es érték fölé mehet.

A diabetes ilyen formáit korábban labilis diabetesnek neveztük. A Germán Gyógytudomány óta már jól megértjük ezeket a különös ingadozásokat. A különleges ebben az, hogy két különböző komponensből állnak.

A pácienseknél, akiknek ilyen ingadozásaik vannak, a dolog két okból komplikált. Egyrészt a két konfliktus és az ahhoz tartozó tünet nagyjából kiegyenlítődik a magas és az alacsony vércukorszint között. Természetesen itt előfordulhat rövid ideig tartó túl alacsony és túl magas vércukorszint.

A másik, ha ekkor a két konfliktus közül az egyik megoldódna, tehát például az „ellenszegülés-konfliktus", akkor lehet, hogy a páciensnek túlzottan alacsony lenne a vércukorszintje és ezáltal életveszélybe kerülne. Ha a másik konfliktusát oldaná meg, akkor könnyen diabetikus kómába esne.

Ez a komplexitás megakadályoz bennünket abban, hogy egyszerűen gondtalanul, az okok és a hatások ismerete nélkül, vakon „nekiálljunk kezelgetni". Érthető lesz, hogy az elvek összefüggésének minden áttekinthetősége mellett, az ezzel a konfliktusegyüttessel való praktikus bánásmód a diagnosztika és a terápiás óvatosság maximumát követeli meg.

A DHS-sel minden rögzül, azzal együtt az ún. síneket is lefektetjük. Sínek alatt értjük, ha például egy asszony a férjét egy nagyon ocsmány szituációban a példa kedvéért egy prostituálttal találná, és ennél egy „undor/félelem-konfliktus"-t élne át és később ismét találkozik egy ugyanolyan vagy egy hasonló nővel, aki őt erre a nőre emlékezteti, az azonnal ismét sínre teszi. Egy ilyen esetben már elegendő a hasonló haj, arcforma, a testszag vagy a parfümje, a hangja stb. Ez azt jelenti, hogy az egész konfliktus-együttes ismét aktiválódhat. Ezek a kísérő körülmények azok az anyagok, amikből az allergiák is kialakulnak, amit aztán mi a tapaszokkal kitesztelhetünk.

A különböző konfliktusoknak vannak különféle kombinációs lehetőségei: ezek az ún. szindrómák. Lehetséges, hogy ugyanazon az agyi oldalon együtt csapódnak be például ugyanolyan DHS-nél, vagy az agy különböző helyein is becsapódhatnak a különböző konfliktusaspektusoknak megfelelően.

Példa:

Egy 5 éves gyerek részeg apja, megtömte a gyerek száját paradicsommal, uborkával és halkonzervvel. Amikor a fiú ettől undorodott, az apja nagyon megverte őt. A gyereknek hánynia kellett, de ez még inkább felingerelte az apát és még hevesebben verte őt. Ekkor a gyerek megélt egy DHS-t, egy „birtokbosszúság-konfliktus"-t (szervileg: gyomorfekélyesedést). Az apa ekkor még inkább megtömte a száját paradicsommal, uborkával és halkonzervvel. A gyerek leírhatatlanul undorodott, de az apa „elvből" vagy, mert részeg volt, nem engedett.

Minden hányás után ismételten tömte a fiúba az uborkát, a paradicsomot és a halkonzervet.

Néhány perccel az első konfliktus után egy második „undor/félelem-konfliktus"-t élt meg a gyerek. Mostantól skizofrén konstellációban volt és „bulimia-konstelláció"-ja volt, mégpedig több sínen: mindig, ha uborka vagy paradicsom vagy halkonzerv került az asztalra, a gyereknek azonnal hányingere lett és azonnal hánynia kellett, azonkívül az alacsony vércukorszint miatt, az „undor/félelem-konfliktus" miatt, azonnal amint módjában állt, édeset kellett ennie: farkasétvágy! Már az apja részegsége is elég volt ahhoz, hogy ezt az állapotot kiváltsa. A rá következő időben azonban, ha a páciens betért egy étterembe enni és a vendéglátó gyanútlanul uborkát, paradicsomot vagy halkonzervet szolgált fel, vagy pedig egyik barátja elé ilyen halételeket tettek, a páciens azonnal sínre került, hánynia kellett és pillanatok alatt rettenetes farkasétvágya lett („bulimia- konstelláció").

Ezzel az eset világosan mutatja, hogy nem elég csak a DHS-t megtalálni, mert fontos, hogy a páciens emlékezetében megtalálható összes kísérő körülményt ugyanúgy megtaláljuk. Néhány konfliktuskiújulást csak akkor tudunk megérteni, ha minden sínt, melyek a DHS- sel együtt fektetődtek le, lelkiismeretesen felkutatunk.

A DHS a határköve a lélek az agy és a szerv közötti szigorú törvényszerűség kezdetének. Ez nem csak az orvostudomány forradalma, hanem a lélektané is, ami korábban a lelket a pszichét és a szellemet messzemenően anyagtalannak tartotta, a testet csak mint a „szabad szellem hordozóját" akarta értelmezni.

E kérdésben is alaposan át kell formálnunk eddigi elképzeléseinket.

Fordította: Koszter Edit