Diabetes mellitus

Ok – Terápia – Gyógyulás a GNM szemszögéből

Rövid információ

Dr. med. Ryke Geerd Hamer

A következők megértésének érdekében feltétlenül szükséges előbb megismerkedni a GNM rendszerével,ugyanis a GNM 5 biológiai természettörvénye alapján a teljes orvostudomány minden ún. betegsége egy két fázisra bontott történés – amennyiben a konfliktus megoldásra kerül.

Az orvosi tankönyvek régen leírtak jónéhány száz „hideg betegséget" és ugyanígy néhány száz, nyilvánvalóan „meleg betegséget".

„Hideg betegségnek" azokat nevezték, amelyeknél a betegnek hideg volt a bőrfelülete, hidegek voltak a végtagjaik, tartós stressz alatt álltak, lefogytak és alvási zavaraik voltak. Ilyennek számított pl. a rák, a sclerosis multiplex, az angina pectoris, a neurodermatitis, a lelki- és elmebetegségek, és a cukorbetegség is.

A „betegségek" többi fajtáihoz soroltak minden ún. fertőzést, a reumatikus allergiákat is, ill. kiütés-betegségeket (exanthema) stb.

Az általam először 1983. augusztus-szeptemberében összeállított „Agytérképek" tartalmazzák az agy minden részéhez tartozó szerveket, és minden szervhez az ahhoz kapcsolódó megfelelő konfliktustartalmat.

Egy konfliktusmegoldásnál a „Rák vastörvénye" és a betegségek két fázisban történő lezajlásának törvénye volt feltétele annak, hogy a 3 biológiai természettörvényre, a rákok és rákkal egyenértékű megbetegedések ontogenetikai rendszerére rátaláljak. Ez nem csupán a rákos megbetegedésekre, hanem az azzal egyenértékű elváltozásra is érvényes (a rákhoz hasonló, azaz minden más „megbetegedés"-re).

Az ősagy (kisagy és agytörzs) vezérelte szerveknél nincsenek rákkal egyenértékű megbetegedések, hanem csak rák és – pozitív esetben – a konfliktusmegoldás után a gyógyulási, ill. a megoldási fázis.

A mezodermális, nagyagy-vezérelte szerveknél (csontok, kötőszövetek, nyirokcsomók stb.) szintén nincsenek „egyenértékűek", hanem csak a „rák". Nekrózisok, osteolysisek, szövetlyukasodások, röviden: sejtbeolvadások, vagyis pozitív esetben (amikor a konfliktus megoldódik), a gyógyulási fázisban a szövetdestrukció újrafeltöltése.

A rákkal egyenértékű megbetegedések (röviden: a rák-ekvivalensek) ektodermális kéregállomány vezérelte megbetegedések, amelyek a sejtszintű vagy parenchymás szövetdestrukciók, ill. sejtbeolvadások helyett funkcióbeli változásokat mutatnak. Ide tartoznak a motorikus bénulások, látás- és hallászavarok, a diabetes és a glucagon-elégtelenség is, a hozzájuk tartozó konfliktusaikkal és az agyban észlelhető ún. Hameri Gócokkal. Az elváltozások ellenére nagyon úgy tűnik, hogy ezek a sejtek funkcionálisan még sok éves konfliktus-aktivitás után is helyreállíthatók vagy újra előállíthatóak, amennyiben megoldódik a konfliktus.

Ezzel a „segédeszközzel" felvértezve – azaz az 5 biológiai természettörvény, és a tipikus tünetek három szinten (lelki-agyi-szervi) való lefolyásának ismeretében – lehetséges valóban oki és kvázi reprodukálhatóan ésszerű gyógyítást végezni. Ez a cukorbetegség esetében sincs másképp.

Ha megvizsgáljuk a nyugati modern orvoslás cukorbetegség típusbesorolásait és a tünetek leírását, azt vehetjük észre, hogy a diabetes típusai (1-es, 2-es A és 2-es B) – durván mondva – tulajdonképpen teljesen önkényes besorolások.

1-es típus: 40 éves korig, primer diabetes

2-es A típus: 40 éves kortól fölfelé, vékony testalkat (nagyméretű zsírlerakódás, kövérség nélkül), szekunder

diabetes

2-es B típus: 40 éves kor fölött, kövérség (adipositas) vagy időskori cukorbetegség

A diabetes mellitus (nem inzulin-dependens) tüneteiként a következőket adják meg:

- polydipsia (olthatatlan szomjúság)

- polyuria (a normálisnál nagyobb mennyiségű vizelet ürülése)

- fáradtság

- levertség

- teljesítménycsökkenés

- súlycsökkenés

- látászavarok

- hypoglykaemia éhségérzettel (a vér cukortartalmának megkevesbedése)

- a normálisnál alacsonyabb vércukorszint

- hideg verejtékezés

- tachycardia (szapora szívverés)

- izomgörcsök (alacsony vércukorszint)

- émelygés és hányás

Komplikációk:

- hypoglykaemiás sokk (alacsony vérc.)

- diabétikus keto-acidózis (savi valenciák felszaporodásas, elsavasodás)

- hyperglykaemiás hyperozmotikus (a testfolyadék nagy ozmotikus nyomása) kóma

Ha alaposan szemügyre vesszük a tüneteknek ezt az összevisszaságát, amelyek alapján a nyugati orvoslás „megállapítja" az ún. betegségeket, akkor megláthatjuk, hogy mindezt valójában egy értelmes ember sem képes felfogni, hiszen a legtöbb tünet voltaképpen pont a cukorbetegség ellenkezőjét jelenti, vagyis a normálisnál alacsonyabb vércukorszintet!

Szerencsére a GNM szinte az összes felmerülő kérdésre tud ésszerű magyarázattal szolgálni:

Az agykamra hátulsó szarvában frontálisan két cukorközpont található:

- a bal agyféltekén a glucagonközpont (= alacsony vércukorszint központja) = α-szigetsejtek

- a jobb agyféltekén az inzulinközpont (magas vércukorszint központja) = β-szigetsejtek

Példa:

Egy nemileg érett, jobbkezes nő esetében (tehát még a változókor előtt lévő) előzetes konfliktus nélkül egy „félelem-undor-konfliktus" enyhe cukorszint-csökkenést idézne elő, ami arra ösztönözné, hogy többet egyen (mivel a hasnyálmirigy alfa-szigetsejtjeinek glucagontermelése és ezáltal a májban a glikogén glükózzá történő lebontása csökken).

Ha ugyanez a hölgy ugyanezzel a „félelem-undor-konfliktus"-sal a változókorba kerül, akkor a jobb agyféltekéjével fog reagálni az eddigi bal helyett. A vércukorszint-csökkenésből ezáltal előbb-utóbb vércukorszint-növekedés lesz (csökkent inzulintermeléssel), vagyis 2-es A vagy 2-es B típusú diabetese lesz, más néven „időskori diabetes"-e.

Gyakran előfordul azonban, hogy a páciens hölgy hónapokat, sőt éveket ingázik „a két világ között", vagyis egyszer alacsony a vércurkoszintje – amit legtöbbször nem mér senki -, máskor pedig túl magas (= vagyis diabétese van), vagy mindkét központ egyszerre reagál „még" és „már" konfliktussal, ami egymást végső soron ki tudja egyenlíteni.

Amikor jobbkezes fiatal nők fogamzásgátlót szednek, a „félelem-undor-konfliktus" rendszerint szintén átugrik a jobb oldalra és így diabetest idéz elő.

Balkezes hölgyek esetében a „félelem-undor-konfliktus" mindig azonnal cukorbetegséget okoz, ha azonban fogamzásgátlót szednek, illetve klimaxosak, akkor vércukorszint-csökkenést.

Ez az okfejtés nem elmélet: minden egyes eseten pontosan igazolni lehet a valóságosságát.

Léteznek azonban további lehetőségek, amelyek – mint azt látni fogjuk – ugyanilyen logikusak:

lehetséges például, hogy először az egyénnek (jobbkezesként) vércukorszint-csökkenést előidéző „félelem-undor-konfliktus"-a lesz, majd azt követően még egy férfias „ellenszegülés-konfliktus"-a.

Egy hölgybeteg ekkor már úgymond skizofrén cukor-konstellációban van, és folyamatosan undor – és ellenszegülési álmai vannak. Attól függően, hogy a bal-agyféltekés (vércukorcsökkentő), vagy a jobb-agyféltekés (diabetes) konfliktus a hangsúlyosabb, aszerint lesz a glukózszérum érték alacsonyabb ill. túl alacsony, vagy magasabb, ill. megnövekedett.

Egy jobbkezes férfi az első konfliktussal csak „ellenszegülés-konfliktus"-t élhet át, vagyis szervi szinten az inzulinszint csökkenését, megnövekedett vércukor/glukózszint értékekkel járó diabétest. A férfiak klimaktériumában, vagy például egy tesztoszteron-blokád-álterápia esetén a diabetes átváltana alacsony cukorszintre, vagyis a glucagonértékek csökkenésébe. Ilyenkor hiszik azt helytelenül az orvosok, hogy a diabetes valamilyen (anti-diabetikus) terápia révén szűnt meg.

Egy balkezes férfinél természetesen ugyanilyen (férfias) „ellenszegülés-konfliktus" esetén a bal agyféltekében jelenik meg a Hameri Góc, ez alacsony vércukorszinttel jár. A férfiklimaxban a balkezes férfi egyszer csak (a nyugati orvoslás szerint különösebb felismerhető ok nélkül) diabetest fog kapni (öregkori cukorbetegséget!), amennyiben a konfliktus aktív marad. Természetesen itt is megvan a két különálló konfliktus (= skizofrén cukor-konfliktus-konstelláció).

Innentől a dolog kicsit kezd bonyolódni, mindazonáltal továbbra is teljesen logikusan követhető:

A nagyagykérgi (corticalis) konstellációk:

A „cukor-konfliktus-konstelláció"-t már röviden említettük. Lehetséges azonban, hogy a páciensnek (hölgy vagy férfi) van egy másik corticalis konfliktusa az ún. birtokzónában – jobb vagy bal oldalon.

Ettől kezdve a következőképpen reagálhat:

- JK nő a (még szabad) jobb agyféltekén

- BK nő a (még szabad) bal agyféltekén

- JK férfi a bal agyféltekén

- BK férfi a jobb agyféltekén.

Természetesen minden esetben a hozzájuk tartozó cukor-relékkel fognak reagálni. Például ha egy JK férfi „birtokbosszankodás-konfliktust" él át (gyomorfekélyt vagy epevezeték-fekélyesedést), akkor onnantól fogva nőiesen fog reagálni, és „félelem-undor-konfliktust" él át, aminek alacsony cukorszint lesz a következménye. Ezt nevezzük bulimiának (vagy farkaséhségnek).

Egy ilyen bulimiát egy BK férfi másféle sorrendben tud átélni – és másféle konfliktussal:

a) „ellenszegülés-konfliktus"-sal, alacsony vércukorszinttel

b) „birtokbosszankodás-konfliktus"-sal (gyomorfekéllyel, vagy epevezeték-fekélyesedéssel).

Egy JK nőnél a következő lesz a sorrend:

a) „félelem-undor-konfliktus" alacsony vércukorszinttel

b) „birtokbosszankodás-konfliktus" gyomorfekéllyel vagy epevezeték-fekélyesedéssel.

BK hölgynél pedig a következő lesz a sorrend:

a) „identitás-konfliktus" gyomorfekéllyel vagy epevezeték-fekélyesedéssel

b) „félelem-undor-konfliktus" alacsony vércukorszinttel.

Ez az elv érvényes a birtokzóna minden konfliktusára és konfliktus-konstellációjára.

Mielőtt áttérnénk az ún. 2-es, illetve a 2-es B típusra (adipositas, vagy túlsúly), szükséges tisztáznunk valamit: a diabetes és az alacsony vércukorszint biológiai értelmét.

Természetesen minden Értelmes Biológiai Különprogramnak (ÉBK/SBS) megvan a maga biológiai értelme – így a diabetesnek és az alacsony cukorszintnek is. Ha elsőre meglepőnek is tűnik, ezek a látszólag teljesen ellentétes ÉBK-k meglehetősen hasonlóképpen hatnak:

a céljuk az, hogy az izmok számára (pontosabban szólva: a valamitől való undor, vagy a valakivel való ellenkezés/védekezés által kiváltott izomremegéshez) glukózra tegyenek szert.

Alacsony vércukorszint esetén az egyén gyorsan táplálékot vesz magához, ami rövid úton a glukóz-szérum megnövekedéséhez vezet, ezáltal az izmok glukóz-ellátásban részesülnek.

Diabetes esetében a szervezet megtöbbszörözve állítja rendelkezésre glukózt az izmok számára – az inzulinszint csökkentése által.

Az adipositas (kövérség)

Alacsony vércukorszintnél az egyén nagy mennyiségeket eszik, hogy elegendő glukózzal rendelkezzen az undorhoz, és ilyenkor logikusan meg fog hízni. A konfliktus-aktivitás (vagyis a szimpatikotónia ) ellenére valódi, lényegi pluszsúlyra tesz szert.

Egy másik fontos kiváltó oka lehet a testsúly-növekedésnek – körülbelül összesen 90%-ban – a vesegyűjtőcsatorna-ÉBK szindróma, illetve a „vízvisszatartás-konfliktus". Erről természetesen a nyugati orvoslásnak fogalma sincs, mivel ennek a víztárolásnak (vese-gyűjtőcsatorna konfliktus-aktivitásban) voltaképpen semmi köze nincs a cukorkonfliktushoz.

Láthatjuk tehát, mennyire különböző tünetek számítanak „tipikus" diabeteses tüneteknek, ráadásul az alacsony vércukorszintet még csak nem is tekintik külön betegségnek. („Csak gyorsan be kell kapni valamit, és már nincs is...")

A diabetesre irányuló kutatás ilyen tekintetben egyszerű badarság és mindaddig az is marad, amíg azt hiszik, hogy a GNM felismeréseit figyelmen kívül hagyhatják.

Diabetes gyermekeknél

A diabetes ugyanolyan gyakori a gyerekeknél, mint az alacsony vércukorszint - ez utóbbit azonban senki sem tartja rossznak (Hiszen a gyerekek „torkosak" ...) A konfliktusok itt is ugyanazok, mint a felnőtteknél: „félelem-undor" és „ellenszegülés-konfliktus".

Az, hogy gyermekeknél és fiataloknál a diabetes mellitus kevésbé számít gyógyíthatónak, amiatt van, hogy a felnőttek könnyebben el tudják kerülni a síneket, mint a gyerekek. Egy felnőtt képes azt mondani, hogy „Undorodom ettől, ezért többet nem csinálom." Egy gyerek viszont kérdés nélkül újra és újra sínre kerül: („Jaj, ne nyafogj már annyit!")

A cukorbetegség gyógymódja

Itt is érvényes az, hogy először meg kell találni a konfliktust vagy a konfliktusmechanizmust („az Istenek először a diagnózist teremtették, s csak utána a gyógymódot"), hogy a konfliktust meg lehessen oldani, illetve a síneket el lehessen kerülni.

Alapvetően igaz, hogy mindegyik fajta cukorbetegség ilyen módon gyógyítható. Az előrehaladott konfliktus időtartamához igazodik az, hogy milyen magasra áll be a glukóz-szérum érték. Így az sem számít szerencsétlenségnek, ha az éhgyomri vércukor pl. 7,2 mmol/l marad, hiszen ilyen értékkel még bárki élhet.

Ahhoz, hogy megfelelő terápiával, ésszerű inzulinadagokkal tudjunk kezelni, fontos tudni, hogy kétséges esetekben a túl sok inzulin akár többszörösen veszélyes lehet (hypoglykaemiás sokkhoz vagy akár halálhoz is vezethet!!), mint a túl kevés. Még egy 27,8 mmol/l-es szérum-glükóz értéknél sem történik rendszerint semmi baj.

Magától értetődő, hogy először a konfliktushelyzet, a szérum-helyzet és a hormonális állapot (szed-e fogamzásgátlót) stb. szempontjából óvatosan és alaposan fel kell tárnunk a terepet - a későbbi esetleges kellemetlen meglepetések elkerülése végett. Az is ugyanilyen magától értetődő, hogy számolnunk kell a konfliktusba való visszaesések (recidívák) lehetőségével, hiszen nem légmentesen lezárt környezetben élünk... A terapeuta semmiféleképpen ne bizonytalanodjon el olyankor, amikor egy-egy különösen mélyreható konfliktus-feltárás után ahelyett, hogy csökkenne, még nő is a beteg cukorértéke – ugyanis az ilyen beszélgetések gyakran erős visszaesésként hatnak!

Itt is arról van szó, amiről az egész Germán Gyógytudományban: nem egy olyan trükköt szeretnénk kitalálni, ami majd vélhetőleg „minden cukorbetegséget eltakarít", hiszen ez badarság lenne. Amire szükség van, az a beleérzőképesség (empátia) az egészséges, józan emberi ész, valamint a kapcsolódó családtagokkal való együttműködés. Óvakodjunk attól, hogy gondolatrendőrséget játsszunk. Nem szabad visszaélnünk a pácienseink bizalmával – s hogy vannak határok, ezt minden terapeuta nagyon jól tudja. Ha a páciens felismeri, hogy a mestere – szakmailag és emberileg – kifogástalanul dolgozik, akkor ő ennek a mesternek (akinek véleményem és kívánságom szerint mindig önzetlennek kell lennie) meg fogja adni a szükséges bizalmat.

Az átmeneti ún. diabetesbeállításhoz használt „kéziszerszámhoz" a GNM-ben még más eszközök is csatlakoznak, pl. célzott hormonkezeléssel (fogamzásgátlóval) egy balkezes fiatal hölgynél a diabetest tünetileg csökkenteni lehet, mindazonáltal elfogadva annak lehetőségét, hogy alacsony vércukorszint alakulhat ki nála – amit azonban gyakori táplálékfelvétellel ismét könnyebben uralni lehet. Természetesen mindezek csupán átmeneti segédeszközök addig, amíg a cukorbetegség oka meg nem oldódik.

A „szakmai tudás": rövid hatású normál inzulin, elhúzódó hatású inzulin (depó inzulin), kenyéradagok, vércukorleépítés mozgás által – ezek mind magától értetődő előfeltételek. Az ilyenfajta tüneti kezelés a GNM-ben csupán egy átmeneti szakasz, mivel végül a diabetes rendszerint meg is szűnik.

Ha a hajdani kollégáim vissza is vonták tőlem az orvosi praktizálási engedélyemet (mert esküvel nem tagadtam meg a GNM-et és nem tértem vissza a hagyományos orvosláshoz), és két ízben börtönbe is zártak a felfedezéseim miatt, ezeket a tényeket a jövőben mindenkinek tiszteletben kell tartania, akár tetszik, akár nem – mivel egyszerűen mindez bizonyíthatóan így igaz.

Fordította: Horváth Genovéva