Gyógyulásom története

2014-ben a nyári hónapokban hívást éreztem, hogy teljesen rendbe tegyem testi-lelki egyensúlyomat, mivel tudatosan készültem már majdnem egy éve az anya szerepre. Így a testedzések mellé segítségül hívtam Zolit, hogy kezelései kapcsán, segítse feltárni legbensőbb énemet. Az első kezelésen amikor magamból referáltam, tulajdonképpen úgy hangzott, hogy nagyjából minden rendben velem, csak a nőiségemet szeretném fejleszteni. Boldog párkapcsolat, rendezett családi élet, tiszta hivatás, beteljesült álmok voltak mögöttem. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mi zajlik bennem, legbelül.

Különösebb testi tünetem nem volt, leszámítva az allergiámat, ami természetes módszerekkel, akkori meglátásom szerint én „jól kikezeltem”magamnak. Zoli felvilágosított arról, hogy ez is egy elfojtás, belső agresszió, és furcsa egybeesésként, amikor arról kérdezett, mi az, ami zavar a páromban, pontosan az agressziót neveztem meg. Nem tudtam elfogadni akkor még, hogy a terapeutámnak tökéletesen igaza van, és tulajdonképpen magamat látom benne, a saját agressziómat, amit én totál elfojtok magamban. Ahogy teltek a kezelések, és fény derült apróbb testi hiányosságaimra, úgy, mint alacsony vérnyomás, visszatérő nőgyógyászaszati gyulladások, ciszták, fejfájás, alvásprobléma, egyre jobban kezdtem magam rosszul érezni. Nem értettem akkor még, hogy hogyan lehet a tisztulás és a fejlődés része ez a sok fájdalom, és görcs ami csak úgy áradt belőlem. Éreztem, hogy küzdök magammal, mígnem megértettem a lényeget:

Angyalt és tökéletes nőt játszok, miközben belül tombolnak a sötét jegyeim, és borzasztó pusztítást végeznek bennem. El kellett fogadnom azt, hogy nem létezhet fehér fekete nélkül, és körülbelül a terápiák felénél, sikeresen fel is derítettük árnyoldalamat:

-taszító
-kapkodó
-piszkos
-türelmetlen
-agresszív.

Döbbentem néztem végig a sorokon, és egy meditáció kapcsán sikerült is feltárnunk, azt hogy honnan ered a legfőbb problémám:

NEM TUDOM MAGAM ELFOGADNI FELTÉTEL NÉKÜL!

14 évvel ezelőtt az első párkapcsolatomban, nem éreztem igazi vonzalmat vagy szerelmet a fiú iránt, akivel később 4 hosszú évet el is töltöttem, pont a fiatalságom hajnalán. Tulajdonképpen biztonságos és jó volt ez a kapcsolat, mert a fiú a rajongásig szeretett, de belül tudtam, hogy ezt nem tudom viszonozni, végül annyira elkezdett idegesíteni, hogy az őrületbe kergettem szegényt. A nőgyógyászati problémáim és az allergiám is ekkor kezdődtek. Később 2 év múlva egy internetes társkeresőn megismerkedtem egy férfival, akiről azt gondoltam, hogy ő az igazi és az univerzum küldte nekem, hiszen minden jegye stimmelt, az általam tökéletesnek megformált férfi képet hozta, ám itt sem volt vonzalom, én mégis összeköltöztem vele, három találkozás után, és természetesen a szexualitásba is belementem. Gyakorlatilag megerőszakoltattam saját magamat. Mondanom sem kell, hogy folyamatos alhasi fájdalmak, és hányás, hányinger közepette lassan rájöttem, ez a kapcsolat nem jó. A szakítás után azonnal megszűntek panaszaim.

Ez a két eset megjelent és lüktetett, folyt elő a tudatalattimból a meditáció kapcsán, és akkor minden összeállt nekem.

Édesapám 14 évesen elhagyott minket, azóta haragszom rá, és nem tudok neki megbocsátani. Zoli segített megértetni azt, hogy a szeretetnek sok formája van, így hosszú szenvedés és sok sok meditáció után végre el tudtam bocsátani ezt a problémát, és tisztán, kívülről láttam, hogyan kerestem a biztonságot, az apát a párkapcsolataimban. Ezért undorodtam magamtól.

A jelenlegi párkapcsolatom nagyon jól működő, adok-kapok szeretetkapcsolat, és Zoli ezt tisztán érezte, mert a terápiák alatt soha nem vitatta a párom szerepét vagy azt, hogy jók vagyunk-e együtt.

A terápiák alatt végig küzdöttem a sok év által elfojtott testi betegségekkel, mindenem kiütéses lett, égett és mart, tulajdonképpen minden egyes héten más tünetekkel jelentkeztem Zolinál, mígnem egyszer csak elfogytak.  Megtanultam a legfontosabb leckét önmagamról, és az elméről, spontán cselekvéssel, azóta is mindig kezelem az árnyaimat és tudomásul veszem, nem vagyok tökéletes.

Az utolsó kezelésen már összegeztünk Zolival, és levontuk a végső következtetést, figyelnem kell az erő kontra gyengeség összeütközésére, mert ezzel van a legtöbb kihívásom. Azóta erősen tudom képviselni magam, csak akkor mondok igent, helyzetekre, szituációkra, emberekre, ha tényleg igent szeretnék mondani. A férfierőm pedig nem dominál, nem akarok már versenyezni a párommal, meghagyom neki a teremtőerőt, és én hagyom, hogy vezessen, ha kell. Ezt ő is észrevette és hálás, hogy finomabb vagyok az intimitásban, hogy merek segítséget kérni, és nem vívok felesleges csatákat. Az összes testi tünetem elmúlt, ha olyakor mégis jelentkezik valami, megköszönöm a testemnek, hogy jelzett, megkeresem a gyökerét és változtatok rajta. Bízom önmagamban és szeretem azt, aki vagyok. Nem büntetem már önmagam, hagyok teret a spontaneitásnak, nem irányítok, többet pihenek, és figyelek szükségleteimre.

Zolitól egy örömhírrel köszöntem el, édesanya leszek, és valahol a terápia vége felé, megfogant a kisbabánk, aki valószínűleg megérezte, hogy itt az idő, a saját csatáimat már megvívtam, és készen állok arra, hogy őt is befogadjam.

Örök hála és köszönet drága Zolinak, aki tiszta és igaz jellemével és kiváló szakmai tudatásával töretlenül mutatja az utat, a fény felé, a gyógyulni vágyó embereknek.

Köszönettel: Sophie